Esténként, az ágyamon ülve, gyakran elgondolkodom. Hallgatom, ahogy a madarak altatót csiripelnek, ahogy az utca zajai lassan elcsendesednek. Látom magam előtt azt a hosszú utat, amit bejártam. Mint ha egy filmet vetítenék. Rövid összevágott jelenetek, képek és hangok összevisszasága. Azt hiszem, már kiskoromban is javíthatatlan álmodozó voltam. Folyton a vaníliapalástot viselő hercegemről álmodtam, a marcipánfelhővel időben és térben utaztam. A többi gyerek nem igazán kedvelt engem, csak egy mimózalelkű kislányt láttak bennem. Én voltam az osztály strébere, a tanárok szeme fénye. De ha újrakezdhetném, semmit sem csinálnák másképp, semmit sem bántam meg. Mert így lettem azzá, aki most vagyok.Ez a rögös út sok mindenre tanított meg. Megtanultam, hogy nem az a fontos, hányszor botlasz meg út közben, vagy hányszor tévedsz el az élet kusza erdejében. A fontos az, hogy mosollyal az arcodon küzdj azért, ami fontos.Mert ezt sosem fogom kinőni. A mosoly iránti beteges rajongásomat. Még most is sokan gyerekesnek tartanak, mert folyton nevetek, nem hagyom, hogy arcomat a bánat leple fedje le. Felnőttem, igen. De az én érettségem nem a komoly tekintetemben mutatkozik meg, hanem az erőmben. Az erőmben, hogy mindig boldognak tudom tettetni magam, hogy senki ne lássa, mi van a díszes álarc alatt. Persze lehet, hogy még most is csak egy nagyra nőtt gyerek vagyok, mert szeretek a barátaimmal a fűben hemperegni, vagy a naplementében a pillangókkal versenyt futni. Akárhogy is, világ életemben, megfordultak utánam az emberek. Nem az a szürke kisegér típus vagyok. Mindig történik velem valami vicces. A jelmondatom, hogy minden nap történik valami csoda, és hogyha mégse akkor csinálok magamnak. Mindig is szerettem megnevettetni a körülöttem lévő embereket. És ezért szeretek önmagam lenni. Lehet, hogy gyakran botlok meg a saját lábamban, a hajam se áll mindig jól, és előfordul, hogy veszekszem a barátaimmal, de képes vagyok kihorgászni a napot a felhők mögül, és nekem ez számít. Mindegy, hogy hány ember tekint rám egy bolond kislányként, aki az álmai tengerében úszik, amíg van akár csak egy valaki is, akinek én lehetek a napsugár, aki kinyitja a vágybazár kapuját.