Érzem, hogy simogat az első napsugár,

 s látom, hogy a Duna vizén megy tovább,

megtörve, új színeket szülve,

s én figyelem, itt, e parti lépcsőn ülve.

S ez a dallam, mit hullámai adnak,

vidító hangjai ennek a nyári napnak.

Ahogy csobognak, régi emlékek zaja ébred,

érzelmes zenét játszva földnek, s égnek.

S én tudom, hogy ez a pillanat,

mikor a természet táncol, s vígad,

ugyanúgy emlékeimben marad,

s hiszem, hogy egyszer új ihletet ad.

Arra, hogy erősebben dobbanjon szívem,

hogy boldogabban vándoroljak.

Arra, hogy nézzem, miként játszik az első napsugár a vízen,

hogy én is akarjam, hogy ébren álmodjak.