Álomvár*
no-chan 2009.07.31. 11:37

Aznap sokfelé sétálgattunk. Elmerültünk álmaink tengerében, s egy délutánra átléptünk az égbolt túlsó felére. Gyönyörű utazás volt keresztül a puha marcipánfelhőkön, s a napfénybe mártott útvesztőkön. Életemben nem nevettem ilyen sokat. Az a néhány együtt töltött óra, számomra felejthetetlenné vált. Amikor a szemedbe néztem, úgy éreztem tükre lettél saját lelkemnek, s akkor megértettem, hogy Előtted nincs mit rejtegetnem. Kibonthattam elrejtett szárnyaimat, a szürke tollpihék Téged egy cseppet sem zavartak. Abban a pillanatban mintha kinyílt volna a vágybazár kapuja.
//Ezt egy pályázatra írtam, azért is lehetnek benne ismerős szófordulatok, de remélem Nektek is úgy fog tetszeni, mint Annak, akinek írtam(: //
Nyári szünet. Amire minden diák vár. Minden család számolja a napokat a nyaralásig, a gyerekek homokvárat építenek a tóparton, s a fa, az útmentén, a legszebb kosztümében dalol.
***
Már nem is emlékszem mikor ismertelek meg. Habár nem lehetett olyan rég, bennem valamiért kettétört az emlékkép.
***
Aznap sokfelé sétálgattunk. Elmerültünk álmaink tengerében, s egy délutánra átléptünk az égbolt túlsó felére. Gyönyörű utazás volt keresztül a puha marcipánfelhőkön, s a napfénybe mártott útvesztőkön. Életemben nem nevettem ilyen sokat. Az a néhány együtt töltött óra, számomra felejthetetlenné vált. Amikor a szemedbe néztem, úgy éreztem tükre lettél saját lelkemnek, s akkor megértettem, hogy Előtted nincs mit rejtegetnem. Kibonthattam elrejtett szárnyaimat, a szürke tollpihék Téged egy cseppet sem zavartak. Abban a pillanatban mintha kinyílt volna a vágybazár kapuja. A rikító színörvény megragadta karunkat, s végre az Örömhegy csúcsán futhattunk versenyt a pillangókkal. Leírhatatlan érzés futott át rajtam. Nem tudom, voltam e már azelőtt ilyen boldog. Ledobtuk egymás előtt a díszes álarcainkat, s a jelmezeink nélkül indultunk felfedezőútra. Azok voltak a nyaram legszebb pillanatai. Addig a napig magányosan keringtek gondolataim a Tejútrendszerben, s most minden aprócska gondolatomat megoszthattam Veled. A Boldogság-sziget felé vitorlázva megtanítottuk egymást szeretni, szavak nélkül egymást megérteni. Leromboltad a magam köré épített falamat, s a néma hívásomat meghallva, beléptél az elrejtett Álomváramba. Mikor körbenéztél megbűvöltek a hatalmas márványfalak, s a terem minden tükre a Te döbbent arcodat tükrözte, amint körbesétálsz a virágfüzérek közt, majd egy pitypanggal a kezedben vidáman felém repülsz. Mikor a levegőt ellepték a fehér virágbolyhok, nevetve néztünk egymásra, s lehunyt szemmel kívántunk egy mosolyszirmokkal teli világot.
|