Mondd Angyalkám, elveszhet a jelenben egy igaz barátság? Elmúlhatnak csak úgy a színes képregénynapok, mintha sosem ragyogott volna az Ő egén is az én napom? Veszekedések nélkül is megtörhet két ember között a tengernyi közös pillanattal kialakított kapocs? Egy igazi barátság nem múlhat el így… Talán a legmélyebb s legőszintébb barátság is olyan, mint a szürke utcákon táncot járó fák. Időnként leveti csodaszép jelmezét, s mély álomba merül, hogy tavasszal újult erővel kápráztathasson el minden járókelőt. Ugye így van Angyalkám? Ugye nem múlt el a varázs? Csak egy kis idő kell, hogy kipihenje magát a megfáradt barátság.

Sokáig nem tudtam, mit jelent ez a szó. Azt hittem, ha sok időt töltök valakivel, és átnevetjük a végtelent, már igazi barátok vagyunk. Ha visszagondolok, kevés emberről mondhatom, hogy barátja voltam. Inkább csak társaknak fogadtuk egymást egy bizonyos időközre, míg mindkettőnk útja egyazon ösvényre esett. Persze, jól éreztük magunkat egymással, sokat nevettünk és beszélgettünk, de most már tudom, hogy egy igazi barátság több mint a puszta öröm. Egy igazi barátságban nincs szükséged szárnyakra, hogy repülhess, hisz a szeretet szele mindennél feljebb repít el. Előfordul, hogy néha nem nevettek, és nincsenek mély beszélgetéseitek, de hidd el, a csend olykor többet árul el, mint a késő estébe nyúló szóölelések.

Tudom, hogy soha nem volt tökéletes a barátságunk, s a kezdet kezdetén sem volt sok közös tulajdonságunk. De mióta meghallottuk egymás szívének halk akkordjait, valahogy mégis megcsillantak az égen Tükörország halvány csillagai. De kérlek légy hozzám őszinte Angyalkám, elveszhet a jelenben egy igaz barátság?