Bárcsak a képzelt helyek ismét körülöttünk lennének,
bárcsak érezhetném az őszinteség illatát!
De lassan kihunynak a közösen gyújtott fények,
elalszik minden féltve őrzött láng.
Minden egyes hang szertefoszlik,
minden lábnyomunkat eső mossa el.
Lényem érted hiába kiáltozik,
te a zápor függönyétől láthatatlan leszel.
Mondd, miért nem akarod hangom hallani,
mely lélekből, érzésből szól hozzád?
Miért nem akarod elfogadni,
hogy hiányol téged egy igaz barát?
Bárcsak a valóság képzelet lenne,
bárcsak csupán egy eltúlzott gondolat!
Melyből megértő pillantásod felébresztene,
s mutatná a helyes utat.
Minden egyes tettem nyomon követnéd,
minden egyes percben mellettem lennél.
S te is engednéd, hogy betérjek melléd,
hogy együtt folytassuk az út további részét.
Mondd, valódi voltál?
Vagy csak egy báb a sok közül?
De kérdésem válaszra nem talál,
a te szavad nélkül.
Írj!
Látogatók
Indulás: 2009-06-24
Fontos!
Azon gondolatok, novellák, amelyek alatt fel van töntetve a szerző írói álneve(no-chan/ röv. n.), a szerző saját alkotásai. Ezen művek a szerző tulajdonát képezik, vagyis ezek egészének vagy részének másolása, ill. publikálása csak a szerző előzetes hozzájárulásával lehetséges.